Pilisi mérkőzések

Szombaton elkezdődött a Bozsik program tavaszi fordulója, ugye mint ismeretes itt az U7-es csapatok ellen játszanak a mi fiaink akik még csak 5-6 évesek. Eddig ezeken a mérkőzéseken nem sok babér termett nekünk, hiszen nagyon nagy a kor különbség a gyerekek között általában 8-9 nullra szoktunk kikapni, de arra hogy focizzanak, tapasztalatot szerezzenek, és legfőképp mozogjanak remek lehetőségek ezek a szombat délelőtti rendezvények.
Végre a terem után újra füves pályán játszahattak a gyerekek, és meg kell vallanom rengeteget fejlődtek a gyerekek a télen, az első meccsen épp csak agy potya góllal kaptak a ki Pilis ellen. Mind a két oldalon rengeteg lehetőség volt, nem azért mert az én fiam ( na, jó azért) de Maki remekül védet, sok góltól mentette mag a csapatot, már olyat is kitudott védeni, mikor mikor egy az egy ellen voltak, remekül jött ki a kapuból, egyedül azt tartottam a hibájának, hogy még nincs erő a lövéseibe, de majd egyszer az is eljön.
A következő mérkőzésünk fantasztikus volt, ez volt az első alkalom, hogy ezen a rendezvényen győzni tudtunk, és nem is akár mennyire ha jól emlékszem 5-0 lett a vége. Ezen a meccsen Maki kispályás volt, de a végére Őt is pályára állította Pali bácsi, hát még ezek nem nagyon mennek neki, még mindig fél a közel harctól, de azért már megpróbált labdát szerezni.
érdekes, hogy már az edzéseken egyre jobban megy neki a játék, a múltkor is mikor én vittem edzésre két olyan bomba gólt rúgott, hogy öröm volt nézni. De mikor idegenek ellen kell játszania még meg van szeppenve a kis drágám. A harmadik mérkőzés katasztrófa volt Makira nézve, ekkora már elfáradt, és szinte végig hisztizte a mecset, e szerencséje volt mert ennek ellenére csak 1 gólt kapott be.
Annyira szeretném ha már elkezdene rendesen táplálkozni, mert szerintem ennek tudható be néha a viselkedése, egész délelőtt egyetlen egy párizsis zsömlét evett azt is üresen, és szerintem már a végén egyáltalán nincs energiája, és elfárad.
Zitust is vittük magunkkal, Ő remekül érezte végig magát sütkérezett az Apja figyelmében, mert majdnem végig Zoli figyelt rá.
Délután pedig idén elsőnek grilleztünk, és óriás hambugereket ettünk fincsi grill kolbásszal.

A megnyitó
a csapat kabalája
Maki mint kapus
Maki akcióban
kispályán
fiúk gyűrűjében
Apával
Egyik csak a zsemlét eszi
Másik csak a húst
giga burger

Allergia.

Péntek este vettem észre, hogy Maki füle nagyon csúnya. Meg van duzzadva, nagyon piros és apró hólyagocskák vannak rajta, nagyon ijesztően nézett ki. Bekentem neki popsi krémmel hátha az megnyugtatja neki.Másnap reggelre szépen rendbe jött, de azért még enyhén látszott, elmentünk focizni, amíg hűvösebb volt sapka volt rajta, de ahogy kisütött a nap a sapka lekerült, és újból előjöttek a kiütések. Ekkor már sejtettem, hogy mi lehet a probléma. Tegnap egész nap borús idő volt nálunk, így ma reggelre szépen rendbe jött a füle. De azért a biztonság kedvéért elmentünk a bőrgyógyászatra, ahol beigazolódott a gyanúm, Kristóf fényérzékeny, pénteken már olyan erős volt a sugárzás, hogy a kis fülecskéje már nem bírta elviselni.
Ezentúl csak extra erős fényvédő krémbe, és szigorúan mindig sapkába mehet a napra. Azt nem tudták megmondani, hogy mikor fog elmúlni, vagy erősebb tünete lesz-e mert mindenkinél más és más lehet a tünet. Apát riasztottam, hogy haza felé vegye meg a legerősebb fényvédő krémet amit kap.

Zitus születésnapja.

Miután hazaértünk a vadasparkból, és Zitus felébredt a délutáni alvásából felköszöntöttük Őt születésnapja alkalmából. Most csak szűk családi körben ünnepeltünk a nagy családi banzáj majd áprilisba lesz, mert Kristóf úgy szeretné ha egybe tartanánk a két születésnapot ( ja, hármat), mint a lányok.
Zitus kedvence már elég régóta Dóra, így nem is volt kérdés, hogy milyen legyen a tortája. Nagy gondba voltunk az ajándékát illetően, hisz amit én nagyon szerettem volna neki adni azt most az anyagi helyzetünk nem engedte meg, de megígértem magamnak, ha egyszer a munkahelyem kifizet minden járandóságomat, az lesz az első amit megveszek.
Mióta meg van Makinak a nagy lego készlete, Zitus is rengeteget játszik vele, főleg a kis ajtó és ablak jön be neki, és mindig veszekedés van belőle. Ezért kinéztem neki a neten egy igazi csajos lego készletet és végül is azt vettük meg neki, plusz még kapott rengeteg könyvet amik nagyon tetszenek neki mert minden este az új könyvekből kell olvasni nekik.

Abonyi vadaspark

Tegnap ünnepeltük a mi kis imádott lánykánk második születésnapját. Eme jeles nap alkalmával ellátogattunk az abonyi vadasparkba, hogy megnézzük az állatokat. Szerencsére jól indulta a napunk minden gond nélkül a lehető legrövidebb idő alatt elkészültünk, Apa gyártotta szendvicseket, Anya a gyerekeket öltöztette, nagyon ritka alkalom az ilyen, mikor ilyen összhangba vagyunk és senki nem hisztizik valami miatt. Így már 9 óra pár perckor már úton is volt, és elsőre meg is találtuk a vadasparkot. Hétköznap, és szezon eleje révén mi voltunk a park egyetlen látogatói. Még nagyon látszott, hogy nincs még szezonja, mert nagyon kihalt volt, de legalább minden állatott megtudtunk nézni, kényelmesen sétálgattunk. A víziló nagyon tetszett nekünk, olyan jól ki volt alakítva a helye, hogy szinte teljesen oda tudott hozzánk sétálni. A következő népszerű állomás a póni lovak voltak, itt aztán volt nagy sikítozás, örömködés a gyerekek részéről, Maki annyira belejött, hogy a tenyeréből etette a pacikat, Zitus persze még nem merte. Ezután következtek az általam végletekig gyűlölt kecskék, nem tehetek róla de annyira utálom, mikor meglátják az ember kezében a zoo csemegét és teljesen megvadulnak, tapasztalt állatkert látogató ként mikor megláttam őket szóltam a gyerekeknek, hogy rakják zsebre a zacskóikat, nehogy nekik menjenek a kecskék. Miután sikeresen túl jutottunk a kecskéken jött a nagy meglepetés. Két édes tigris kölyök, akiket egy fekete kutyus nevel, annyira édesek voltak, ahogy a kutya nevelgette a rajta már kicsit túl növő "kölykeit".
Mellettük voltak az oroszlánok, és szerintem pont a párzási időszakba mentünk mert az egyik állandóan ordított (vérfagyasztó volt), Zitus mondta is, hogy fél, így gyorsan letámadta a nyuszikat, akik annyira megtetszettek neki, hogy be is akart mászni hozzájuk, ha nem vagyok elég szemfüles még sikerült is volna neki.
Majd következett a játszóterezési maraton , több órát eltöltöttünk is, volt csúszdázás, hintázás, mókuskerék stb.
Egyszer csak megjelent egy iskolás csoport, Zolival egymásra mosolyogtunk és gondoltuk, majd csatlakozunk hozzájuk, hisz közös életünk során ahányszor voltunk valami múzeumba, kiállításom mindig bele botlottunk egy iskolás csoportba, és annyi vicces élményünk van így.
De a mai gyerekek már számomra impulzus függők, nem viccelek 8 azaz nyolc perc alatt körbe futották a parkot, játszottak egy kicsit a játszótéren, de ott is csak kapkodtak, mindent kipróbáltak, de igazán semmit se élveztek, így 20 perc múlva már el is mentek.
A legjobb az volt, hogy a tanító bácsi, jött Kristófnak is szólni, hogy sorakozó, mindig mondom, én hogy nem lógna ki a suliból.
Sétáltunk meg egy kört , hogy elbúcsúzunk az állatoktól, mert már láttunk, hogy fáradnak a gyerekek.
Útközben megálltunk egy étteremél ebédelni, hogy egyenek valami főtt ételt is a gyerekek, hát nem részletezem, hogy mit műveltek, szerintem már kint lóg a fényképünk, hogy többet ha lehet ne menjünk oda.
Hazafelé a kisebbik gyermekem egyből elaludt, míg a nagyobb végig beszélte az utat, én nem hiszem el, hogy ennyi mozgástól nem fárad el, és nem.

Hosszú hétvége

Nálunk itthon telt a négy napos hétvége, mivel Zoli egyik nap itthon volt a másik nap dolgozott, így nem terveztünk semmit.
Szombat délelőtt elmentünk Makivak a könyvtárba ahol kézműves foglakozás volt, és nagy örömömre tulipán varrás volt az aznapi feladat. Aki ismer tudja milyen remekül tudok varrni és mennyi érzékem van az ilyen dolgokhoz. Már ott elakadtam, amikor a hölgy azt mondta, hogy férc öltéssel varjuk össze az anyagot, fogalmam se volt mi az a férc öltés. Mentségemre legyen mondva annak idején jártam háztartástan órára, de hát nem sok nyomot hagyott bennem. De nagyon kedves volt a hölgy mert szerintem látta mennyire amatőr vagyok, így nagyon sokat segített nekem. Makit még inkább lekötötte a varrás, ő inkább mellettem színezgetett, és könyveket "olvasgatott". A végére annyira belejöttem, hogy csináltam még egy tulipánt saját magam Zitusnak is.
Vasárnap az udvaron tevékenykedtünk, kicsit rendbe raktuk amit tudtunk, kicseréltük azokat a téglákat újakra amik a télen szétfagytak, és úgy időzítettük a vásárlást, hogy megtudjuk nézni az Alma koncertet az auchanban. Mivel felénk alig van valami gyerek program kihasználtuk a lehetőséget, de ezzel mindenki így volt a környékről mert rengetegen voltak. Maki nagyon bátran viselkedett a tömegben, jött-ment, csináltatott magának sárkányt az arcára, én meg végig pánikoltam, hogy merre jár, de olyan nagyfiú már, saját magától rendszeresen vissza jött bejelentkezni, hogy minden rendben van vele, na aggódjak, csak az első sorból hallgatja a koncertet.Most érkeztünk abba a korba, hogy Zitussal már több gond van mint Kristóffal, Zitussal nem lehetett bírni, most élni a dackorszakát 100 százalékkal. Egy percet nem bírt nyugton maradni, Zolival felváltva rohangáltunk vele. A végére nagyon elfáradt, mert kimaradt a déli alvása, ezért nem vártuk meg a végét, hanem haza indultunk, hagy tudjon aludni Zitus.
Hétfőn Zoli dolgozott, így hármasban voltunk a gyerekekkel, bicikliztünk, Maki átment az egyik szomszéd kisfiúhoz ahonnan alig akart haza jönni, és úgy elfáradtak, hogy több mint 3 órát aludtak, amíg én meg tudtam csinálni a papa szülinapi tortáját. Miután felébredtek kimentünk a kertbe homokozni, de olyan szeleburdi idő volt, az egyik percben esett, majd kisütött a nap, majd ismét esett, ezért úgy döntöttünk inkább bemegyünk és alkotunk valamit, ezt készítettük:
Kedden pedig megünnepeltük a Papa 61. születésnapját, ahol az egész család összegyűlt, és együtt ünnepeltünk. Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk mert mind a négy napon nagyszerű időnk volt. egyedül a tortám nem örült a jó időnek, mert pár perc után folyni kezdett :(

Rövid haj

Tegnap délutánra időpontunk volt Zitácskának a fodrásznál. Szegénykémnek elég vékony szálú haja van, és nem valami sűrű.
Sokat gondolkodtam, hogy mikor vágassuk le, várjuk meg a nagy szülinapi bulit, és csak utána, és elvileg a nyáron esküvőre is megyünk, ahol jól kéne kinéznie:).
De hátul már annyira seprűs volt a haja, hogy pénteken eldöntöttem, hogy nem várok tovább, irány a fodrász. Hisz minél előbb vágatom le annál előbb lesz újra hosszú a haja.
Én úgy imádtam a "hosszú" haját, reggelente, fésülgetni, és külön kis szertartásunk volt, hogy melyik csatt legyen aznap a hajába, azt mindig Zitu választotta ki.
Szerdán el is kerekeztünk Krisztihez, ahol bár a biciből sem akart Zitu kiszállni. a kabát levételnél meg elő adta a hattyú halálát, úgy sírt mint akit nyúzni visznek.
Meg is kérdezte a fodrász, hogy biztos, hogy levágjuk-e a haját. Mivel már elég rutinos anyuka vagyok beraktam a táskámba a szülinapjára szánt cicás könyvet, amivel tudtam, hogy letudom kötni egy pár percre.
Szépen beültünk a székbe, kiszedtem a hajgumikat és csatokat a hajából mai persze a kisasszonynak egyáltalán nem tetszett. De csodák csodájára ahogy a fodrász neki kezdett a hajvágásnak Zita nyugodtan tűrte egy szava sem volt, nézegettük a cicákat, néha figyelte a tükörben, hogy Kriszti mit csinált, és pár perc alatt kész is volt az új frizurája.
Nagyon furi lett így Zituska, még meg kell szokni a rövid haját, de nekem azért sokkal jobban tetszett hosszú hajjal. De ilyenkor az számít, hogy később milyen minőségű lesz a haja, és nagyon remélem, hogy erősödni és sűrűsödni fog neki.

Fodrász előtt:

És ilyen lett:

Bábszínház

Vasárnap délelőtt Kristóffal kettecskén elmentünk egy bábszínháznak hirdetett előadásra.
Igaz a végén kiderült, hogy ez nem bábszínház, hanem színészek adják elő a történetet.
A mese címe az állatok nyelvén beszélő juhász, szerintem elég gyenge volt a műsor, nem volt valami színvonalas, és nem volt jól kidolgozva, igazi B kategóriás előadás volt. De a gyerekeknek tetszett és ez volt a lényeg.
Maki természetesen az első sorban foglalt helyett, én hátrébb ültem le, ahonnan jól szemmel tarthattam, de nem volt vele semmi gond, hamar szóba elegyedet a mellette ülő kisfiúval, és együtt bohóckodtak míg el nem kezdödött az elő adás. Velem szembe meg pont egy celeb házaspár foglat helyett.
A meséhez hozzá szólhattak a gyerekek is, végig be voltak vonva a történetbe.
Természetesen mikor azt kérdezték ki szeretne feljönni a színpadra szerepelni Kristóf majd ki esett a székéből, és Őt választották ki a Ló szerepére egy másik kisfiúval együtt.
Olyan édesek voltak, egyáltalán nem voltak zavarba, ügyesen csinálták amit mondtak nekik, olyan nagy szerep volt ez, hogy jó 1/2 órát a színpadon volt, igaz ennek a legnagyobb részében a réten kellett legelészni.
Az előadás után elmentünk a felköszönteni a nagyszülőket születésnapjuk alkalmából. A négy gyerek remekül érezte magát, végre együtt játszhattak.
Hazafelé persze nem kellett egyiket sem altatni, ahogy ráfordultunk az MO-ra már aludtak is.

Süt-főz

Zituskám a napokban felfedezte magának a babakonyháját. Igaz még a nyáron kapta, de eddig nem igazán foglalkoztatta, de most minden nap vendégül látja a babáit, főz nekik ebédet általában sült hagymát, tea is van, és ha még marad ideje az orvosi vizsgálatokat is megejti rajtuk.
Tündér édes ahogy magyaráz nekik a legtöbbször ezek a szavak hangzanak el: zsizsi (meleg), egyperc, szomjasvagyok, és a szeretlek.

Elkészült az ebéd, fincsi sült hagyma nyam-nyam


Nekem is nagyon szeretnek segíteni a konyhába, mindent megkavarnak és megkóstolnak amit csak lehet