Zitus születése után, Apa Kristófot csak szerdán hozta be megnézni a Kistesót. Egésznap tűkön ültem annyira vártam, hogy bejöjjenek, mert már nagyon hiányzott, pedig csak egy napig nem találkoztunk. Mikor a szülés után levittek a szülészetre, a szomszéd ágynál pont ott volt a nagyobb gyerek megnézni a kistestvérét, én annyira elérzékenyültem, hogy elkezdtem sírni, annyira megható volt számomra. Szerda délután meg is érkeztek a fiúk, Kristóf miután meglátott jó pár percig csak azt tudta mondani: - Anya, szeretlek.
Utána megnézte a kistestvérét és megállapította, hogy milyen aranyos és picike, szépen megsimogatta, megfogta a kezecskéjét. Pont szoptattam mikor megérkeztek, Kristóf megkért hagy bújjon oda hozzánk. Olyan jó volt megint átölelni, és, hogy mind a két gyermekem hozzám bújt.
Utána még Apával beszélgettünk Ő randalírozott a szobában, megette az uzsonnámat, teljesen teleszórta a szobát morzsával.
Zitus ott feküdt az ágyamon és az ujját rágcsálta, mikor Kristóf felkiáltott:
- Bakker, bekapta az ujját!
Annyira édes volt, az egész szoba ezen nevetett.
Mikor haza felé indultak elkísértük őket a bejáratig, és Kiki így köszönt el:
- Anya, köszönöm a kistesót.
Ilyenkor már olyan nagyfiúnak látom, néha úgy tud viselkedni, mint egy igazi felnőtt. Olyan sok szeretet van benne, igaz nagyon sok szeretete kap itthon.
Mióta itthon van Zita, az első napokban meg volt kergülve, alig lehetett vele bírni, de talán mára már megszokta az új helyzetet. Apa nagyon sokat foglakozik vele, most is lent vannak a játszótéren.
Az első reggelünk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése