Kuki gondok

Tegnapra voltunk vissza rendelve a kórházba, megmutatni a kukancsunkat. Négy órára voltunk vissza rendelve, de mint kiderült sikerült mindenkit erre az időpontra visszarendelnie a dokinak, így „türelmesen” ahogy egy 3 évessel lehet kivártuk a sorunkat. Apa már itthon bepáráztatott, hogy mi fog ott ránk várni (kollegája elmesélte neki, hogy az Ő gyerekének mennyire fájt, és milyen borzalmas volt), így mi egy kicsit félve léptünk be a szobába. Nem úgy Kristóf, Ő ügyesen köszönt majd fogta magát és felmászott a vizsgáló asztalra és várta a vizsgálatot. A doki bácsi megnézte a kukancsot, és megdicsért, hogy milyen szépen sikerült otthon hátra húznunk ( köszönhetően a csoda kenőcsnek amit felírt), az asszisztensnő mondta, hogy én fogjam le a kezét, míg a vizsgálat tart .Apa ott állt az ajtóba alig mert bejönni annyira félt, hogy mi vár az egy szem fiára, de az orvos oda hívta, hogy nézze meg, hogy otthon hogy kell majd csinálni. Én puszilgattam Maki arcát, a Doki egy mozdulattal elvégezte a hátra húzást, Kristóf úgy meglepődött, hogy azt sem tudja, sírjon vagy nevessen, így először nevetett, majd egy kicsit pityergett, de az egész nem tartott tovább 10 másodpercnél. Ahogy felöltöztettem már szaladt is ki a szobából, mi még megbeszéltük az otthoni teendőket az orvossal, mikor kimentünk Makit sehol nem találtuk, végül a kávé automatánál leltünk rá, mert míg vártunk megígértem neki, hogy ha ügyes lesz, kap egy „kávét”. Nagyon könnyen ment az egész, én sokkal borzalmasabbra számítottam.

De este jött, a fekete leves (gondolhattam volna, hogy nem ússzuk meg ilyen könnyen). Mikor pisilni kellet neki, iszonyúan elkezdett sírni, valószínűleg csípi a pisi, szegényem olyan keservesen sírt, annyira sajnáltam szegényt, az a legrosszabb, hogy az ember nem tud ilyenkor segíteni rajta. Beültettem egy kád langyos vízbe, és kapott egy kis fájdalom csillapítót.

A mai nap még szörnyűbb, minden pisilést megszenvedünk, nem mer pisilni, mert fél a fájdalomtól. Szegényem már háromszor bepisilt, nem mer elmenni a wc-re. Remélem hamar rendbe jön, mert olyan szörnyű látni a fájdalmát. De arra gondolok, hogy jobb, hogy most megcsináltattuk, mert később még nehezebb lenne.

Apa 35 éves lett.

A hétvégén apa betöltötte a 35 élet évét (idén ismerkedünk meg pont 10 éve, igaz kellett még egy év, hogy egymásra találjunk  )
Szombaton Zoli családjával ünnepeltünk, itt volt az egész család, szerintem nagyon jól éreztük magunkat. Annyira édes a három gyerek együtt, Kristóf és Angi már olyan jól elvannak együtt, Viki meg egy igazi tündér mindig elámulok, milyen jó természete van. Kristóf elég nyűgös volt, mert nem aludt délután ez meg is látszott a viselkedésén, és elég irigy volt, de remélem, ezt levetkőzi, mire megszületik a kistesó.
Másnap az én szüleim voltak köszönteni, délelőtt megcsináltam életem első tortáját (oroszkrém) igaz a piskóta lap bolti volt, de szerintem így is finom volt. Kiki annyira édes volt, mikor behoztam a tortát és meggyújtottuk a gyertyát, lekapcsolta a villanyt és elénekelte apjának a boldog születésnap dalt, annyira megható volt, nem is gondoltam, hogy ilyeneket tud, ez annyira tetszett neki, hogy vagy háromszor meg kellett ismételni.

33. Hetes magzat
A 33. hétre a magzatvíz mennyisége eléri a maximumát. A baba további növekedésével - mivel nem termelődik több magzatvíz -, a mozgásokat egyre gyakrabban lehet érezni, és egyre erőteljesebbnek tűnnek. A zsírszövet gyarapodásával az eddig áttetsző és sötétvörös bőrszín halvány rózsássá változik. A születés előtti utolsó hetekben az idegrendszer több milliárd idegsejtjének segítségével a magzat már tájékozódik a méhen belül. A szem érzékeny a fényre, a pupillák már tágulnak és szűkülnek, ezért a baba homályosan látja a körvonalakat. Befejeződik a tüdő érése is. A kicsi az újszülötthöz hasonlóan a nap nagy részét alvással tölti, sőt, már észlelhetők a gyors szemmozgások - az alvás REM-fázisa -, ami azt jelenti, hogy álmodik.

A mi 33 hónaposunk.

31-33 hónapos a gyermek már váltott lábbal megy a lépcsőn, és képes fél lábon egyensúlyozni. Elkezdi helyesen használni a ragokat, és más-más módon beszél egy gyermekhez és egy felnőtthöz. Rengeteget kérdez. El tudja mondani, hogy a tárgyak mire valók. Kezdi megérteni a múlt és jövő fogalmát, a "volt" és a "lesz" szavak jelentését, esetleg el tudja mesélni, hogy mi történt vele. Most már tudja, hogy mit szabad és mit nem, és azonnal szóvá teszi, ha valaki "rosszalkodik". Persze, ez még nem jelenti azt, hogy ő maga mindig betartja az ismert szabályokat. A fantázia és a valóság között még nem tud világos különbséget tenni, történeteiben a vágyait vagy kívánságait valóságként meséli el. Egyre jobban érdeklődik mások iránt. Észreveszi, ha valaki haragszik, örül vagy mérges, és megpróbálja megérteni az okát. Ezzel egy időben könnyebben együttműködik másokkal, és esetleg hajlandó odaadni a játékait.

Tegnap reggel kaptam ezt az e-mailt, ami emlékeztetett, hogy már 33 hónapos nagy fiam van. Bevallom, én a hónapokat már nem számolom. Néha hihetetlen, hogy már ekkora gyermekem van, hisz szinte tegnap született, nem rég rakták először a hasamra, a születése még aktívan bennem él, szinte nap, mint nap eszembe jut (persze ez annak is köszönhető, hogy most is babát várok), emlékszem, hogy féltem mikor haza jöttünk a kórházból, mit fogok én kezdeni egy ilyen kis babával. Aztán valahogy minden ment a mag módján, persze voltak nehézségeink, de csodálatos egy újszülött. Most még már szinte teljesen önálló, szinte megsértődik, ha segíteni akarok neki, mindent maga akar csinálni. Imádom mikor reggel hallom, ahogy kicsattog a wc-re, kis talpai csattognak a kövön, utána oda bújik hozzánk és tovább alszik. Bevallom én a szobatisztaságtól tartottam a leginkább, és az ment a legegyszerűbben, Kristóf már augusztus óta teljesen szobatiszta, szinte az egyik pillanatról a másikra elhagytuk a pelust. De sajnos a cumi elhagyása nem ilyen egyszerű. Imádom a cserfes száját, hogy mindent meg tud magyarázni, szinte már egész mondatokat mond, rövidebb meséket el tud mondani. Ja és el tudja mondani mi volt aznap a bölcsibe, ami nálunk így hangzik:- Kicsim mi volt ma a bölibe?

- Semmi anya.

És szinte hihetetlen memóriája van, olyan dolgokra emlékszik, amire már én is alig, a nyári sátrazást szinte minden nap említi. De a mondókázás nem az erőssége, azért szinte könyörögni kell, hogy elmondjon egyet.

Ma reggeli csoda

Reggel öltözünk a bölcsibe, mikor Kristóf két kezével megfogja az arcomat és oda húzza magához

- Anya figyelj ide, ceterlek

Na, engem úgy keltet felmosni a padlóról, úgy olvadoztam.

Az estéink

Mostanában elég nehezen megy az esti altatás (igaz soha nem ment könnyen).

Maki alig akar lefeküdni, mindig kitalál, valamit van olyan, hogy ½ 11-kor alszik el, addig mellette kell feküdni valamelyikünknek. De tegnap este szuper édes volt.

Olyan ½ 9 tájba elküldtem lefeküdni, ami nem nagyon tetszet a fiatalúrnak, volt is sírás-rívás.

Apája átkísérte az ágyába, szépen lefektette majd ott hagyta. Szép csönd is volt a szobába, de Kb. 10 perc után megjelent, hogy pisilni-kakilni kell, hozta a bilijét leült a szoba közepére és végezte a dolgát. Persze nem kellet neki, de az egész eseményt végig kommentálta, be nem ált a szája. Utána szépen visszament a szobájába. Újabb 10 perc után megint megjelent és előadta ugyan ezt. Majd újabb 10 perc után megint az ajtóba állt, de szerintem rájött, hogy azt megint nem játszhatja el, ezért közölt.

- Apa, fáj mindenem.

- Hol fáj édesem?

- Itt is, meg itt is. (és különböző test részeit mutatta)

Apja megengedte, hogy egy pár percre oda feküdjön mellé.

Pár perc múlva közölte, hogy meggyógyult már nem fáj neki sehol. Imádom

És szépen elaludt az apjához bújva.

Hát így telnek nekünk az estéink.

32. hét

A magzat fejétől a popsijáig körülbelül 29 cm, nagyjából 1800 grammot nyom és most már nagyon jó eséllyel indulna, ha ezen a héten jönne világra. Kialakultak a körmei mind a kéz-, mind a lábujjain, és tisztán látható a haja, a szemöldöke és a szempillái. Az utóbbi hetek súlygyarapodását a zsírszövet vastagodásának köszönhette, de ez a rohamos növekedés fokozatosan lassul. Már képes oldalra fordítani a fejét, de most, hogy egyre több helyet foglal el a méhen belül, az eddig intenzív mozgás csökkenni kezd.

Már csak elvileg 8 hét van hátra a szülésig, már nagyon várom, hogy milyen lesz a mi kisbabánk, olyan érzésem van, hogy Ő tiszta apukája lesz, nagy fekete hajjal, és nagy fekete szemekkel (igaz annak idején Kristófot is ilyennek képzeltem, erre Ő tiszta anyja lett). Pár napig kicsit csendesebb volt oda bent, kicsit aggódtam is érte, de tegnap éjszaka már megint buli hangulat volt, mindenféle testrészét próbálta oldalt kidugni. Ez a hét nagyon csendesen telt, főleg itthon teltek a napjaink (ilyen mikor apa délután dolgozik), én az utolsó vizsgámra készültem, bár nem nagyon tanultam, már nagyon unom. De azért remélem görbülni fog a jegy, még szerdán van egy utcso vizsgám, amiből elfogadta a tanár a házi dogámat (köszi, Kati, hogy átnézted) így arra már nem kell tanulnom. Kristófnak úgy néz ki visszatért az étvágya, vettem neki Cebion multi vitamint, az elmúlt pár héten alig evett valamit, szintre levegőn élt, de a hétvégén már rendesen evett, azért iraton neki ma még vasat is.

Mit is olvastam utoljára.

Már sikerült is észrevennem, hogy Bea meg invitált egy játékra, amelyben mindenki leírja mit olvasott utoljára.

Hát én férfiasan bevallom már nem is emlékszem mikor olvastam utoljára irodalmi könyvet.

Mostanában csak tankönyveket olvasok, de azt, rengeteget, most is a Munkaügyi kapcsolatok, rendszere, fejlődése című szépséget olvasgatom (500 oldal), és közben azt a szakirodalmat is elkezdtem olvasni, ami a szakdogámhoz kell.

Emlékszem régen rengeteget olvastam, gyerekkoromban faltam a könyveket, minden kötelező, sőt ajánlott irodalmat is kiolvastam (nem voltam stréber) csak imádtam olvasni. Ha jól emlékszem ötödikes lehettem mikor olvastam Janikovszky Éva: Aranyeső című könyvét, ez a könyv szeretette meg velem az olvasást. Mindig voltak korszakaim hogy miket olvastam, először az úgynevezett csíkos-pöttyös könyveket olvastam (gyerek irodalom), majd kamaszlányként persze jöttek a különféle szerelmes regények, majd volt a Moldova, Berkesi időszakom, egy időben rengeteg Berkesi könyvet olvastam. Majd 10-12 évig vonatoztam Monor-Pest között, és ez idő alatt rengeteg könyvet olvastam. Utoljára talán a Da Vinci Kód, A digitális erőd volt, amit olvastam, ja és nem rég olvastam Jókai: Erdély aranykora című könyvet is. Mostanában ha időm engedi szeretek gyerekneveléssel kapcsolatos könyveket is olvasni pl. Ranschburg Jenő: Szülök Kézikönyve. Ha egyszer majd megint sok időm lesz az olvasásra kb 30 év, megint falni fogom a könyveket.

Mivel én nem rég kezdtem ezt a blogolást, nincs sok ember akinek tovább adhatnám ezt a játékot, így bárki aki olvasta és kedvet kapott hogy Ő is leírja mit olvasott utoljára nosza, őket nevezem be a játékra. :)

Már 31 hetesek vagyunk

A rohamos növekedés lassulni kezd, ám az agy fejlődése lényegesen felgyorsul. Ekkorra az egyetlen létfontosságú szerv, amelynek még érésre van szüksége, a tüdő. A kiválasztás már teljes gőzzel működik: a magzat naponta mintegy fél liter vizeletet ürít a magzatvízbe. A fejlődéséhez szükséges tápanyagokat a lepényi keringésen keresztül kapja meg, de már elkezdte nyeldekelni a magzatvizet, amely természetesen folyamatosan pótlódik és cserélődik. Az ultrahangos vizsgálat alkalmával a kezelőorvos ellenőrzi a magzatvíz mennyiségét. Ha túl sok van belőle - ezt polihidramnionnak hívják -, a magzat nem nyel eleget, vagy valahol elzáródás található a gyomor-bélrendszerében. Ha túl kevés a magzatvíz mennyisége - ez az oligohidramnion -, a kicsi nem ürít megfelelően, ami a vesék és a húgyutak rendellenességét jelentheti.

Ma voltam a doktor néninél, megnézni, hogy van a kicsikénk, örömmel jelentem, hogy minden rendben csak sajnos még mindig farfekvéses. Remélem, hamarosan befordul, mert én rettegek a császármetszéstől, igaz van még ideje a befordulásra, de ahogy nő egyre kevesebb helye lesz a fordulásra (a doktornő meg mindig nem látta, hogy milyen nemű lesz) a 20 heti, uh, és a 4D, uh, kislányt mondtak. És én már nagyon arra készülök, vettem egy csomó rózsaszín kisruhát, bár ha végül mégis kukis lesz, akkor is imádni fogjuk. Nem rendelkezik olyan óriási méretekkel, mint annak idején a bátya, aki mindig pár héttel előtte járt, mint a tényleges kora, a comb csontja mindig kiemelkedően hosszú volt. Pincike abszolut átlagos méretekkel rendelkezik most 31 hetes, de az, uh, méretek csak 30 hetes 2 naposnak mérték (persze én egész hazáig ezen aggódtam, hogy minden rendben van-e vele, és megfelelően fejlődik-e)

Múlt héten sikerült egy csomó mindent beszerezni neki, megjött a hordozója, megvettük a szekrényét (még egy fiókost is kell venni), vettem egy pár babaruhát, kapott egy plédet, (meg egy vastagabbat is kell venni).

Kirándultunk Szentendrén és az Omszki tónál.

Ma reggel úgy döntöttünk egy kicsit kimozdulunk itthonról, egy kis levegőzésre. Mivel péntek, szombaton vizsgáztam nekem is szükségem volt egy kis kikapcsolódásra, és Makit igen nehéz lekötni itthon, ezért hát ebéd után útra keltünk. Az új hídon át közelítettünk Szentendre felé, és útközben megláttuk micsoda tömeg van az Omszki tónál, rengetegen korcsolyáztak, szánkóztak vagy egyszerűen csak csúszkáltak. Mivel Makinak ez már a negyedik tele, de még sose tudtunk szánkózni, ezért úgy döntöttünk megállunk egy kicsit csúszkálni. Igaz én nagyon féltem meg soha nem mertem jégre menni féltem, hogy beszakad, alattam amilyen szerencsés vagyok J. De Maki nagyon élvezte, de nagyon csúszott a csizmája és állandóan elcsúszott, egy idő után már csak kézen fog van akart jönni, ilyenkor Apával húztuk, amit nagyon élvezet, csak azt sajnáltuk, hogy a szánkót nem hoztuk magunkkal. De megígértük, hogyha szerdán ügyes lesz a fogorvosnál és marad ez a hideg, akkor s visszamegyünk még csúszkálni. Utána átmentünk Szentendrére sétálni egy kicsit a Duna parton és egy kicsit az Óváros részbe, sokat nem tudtunk sétálni, mert nagyon hideg volt, de pont elég volt, hogy Maki kifáradjon, és egy nagyot aludjon itthon. Sajnos a jövőhétvégénk már nem lesz ilyen tartalmas, mert Apa dolgozni fog és sajna még délutános is lesz, na, mindegy majd itt hátul a parkba fogunk sétálni és Apát haza várni.

Tegnap elvesztettük a Dédit.

Tegnap este szomorú telefont kaptunk, elvesztettük a Dédit.
Nem rég ünnepeltük a 90. születésnapját amikor már nagyon beteg volt, és sajnos az állapota napról-napra rosszabb lett. Kórházba került, és nagyon legyengült, tudtuk már, hogy onnan nem fog kijönni, de mégis szíven ütött minket a tegnapi tragédia. Erre nem lehet felkészülni.
Soha nem fogjuk elfelejteni, és emléket megörizzük a szívünk be.

Voltunk megnézetni a Kukinkat :)

Tegnap délután elmentünk a Bethesda kórházba megnézetni Kristóf kukiját, mert már születése óta le van tapadva neki. Jó egy órát kellett várni mire sorra jutottunk (nem könnyű ilyen helyen lekötni egy 2 és ½ évest), olyan édes volt végig azt mondogatta, hogy a doktor bácsi levág egy kicsit a kukimból, hogy ne fájjon.

Mikor bementünk nagyon ügyesen viselkedet, mint egy igazi nagyfiú, nem félt ügyesen felfeküdt az asztalra, hagyta, hogy a doktor bácsi megvizsgálja (bár egy kicsit meg volt szeppenve).

A vizsgálat eredménye az lett, hogy kaptunk egy kenőcsőt, amivel minden este kenegetni kell a kukiját, és 30-án visszamenni, hogy hátra húzzák a fitymáját (számomra ez nagyon brutálisan hangzik), de hát ők az orvosok, jobban értenek hozzá, mint én. Én műtétre számítottam, remélem, megússzuk ennyivel, és nem kell műteni.

Tegnap a Margit Szigeten jártunk.

Mivel tegnap egész kellemes volt az idő úgy döntöttünk ki megyünk a Margit szigetre egy kicsit levegőzni és motorozni. Egy jó nagyot sétáltunk megnéztük a kacsákat és a kis állatkertet és élveztük a friss levegőt, de már alig várom, hogy jó idő legyen. Ilyenkor olyan nehéz programot találni a gyereknek, néztem már a bábszínházat meg a cirkuszt is, de nem hiszem, hogy az én fiam végig tudna ülni egy ilyen előadást nyugodtan. Vele olyan programot kell kitalálni, amin mozogni, lehet, mert Ő nem tud 5 percnél tovább nyugodtan ülni.

Tegnap mikor mentünk a szigetre olyan aranyos beszólása volt, éppen a Duna Pláza előtt haladtunk el mikor megszólal:

- Anya, emlékszel itt dolgoztál.

Néha hihetetlen dolgokat tud mondani, olyan szavakat ismer, amit fogalmam sincs, honnan szed, de olyan büszke vagyok rá, mert már többen is megjegyezték, hogy a korához képest milyen választékosan fogalmaz.

Azért is döntöttem a blog írás mellett, hogy a kis arany köpéseit is feljegyezhessem, és később vissza olvashassam őket.

Pincikénk már 30 hetes

30. hét:
Magzat: Mostantól kevesebbet mozog. Talán már lefelé fordult. Hetente kb. 200 g-ot hízik. A 38 cm-es baba már másfél kilót nyom. A testét borító szőrzet (lanugó) egyre inkább eltűnik. Ha ekkor megszületne, akkor már nagy valószínűséggel alkalmas lenne a méhen kívüli életre, de természetesen még koraszülöttnek számítana. A baba számára hosszú hónapokon keresztül a köldökzsinór az őt tápláló vezeték. Ezen át nemcsak a hasznos tápanyagok jutnak el hozzá, hanem a kismama által fogyasztott károsító anyagokból is "részesül", ezért nagyon fontos odafigyelni az egészséges étkezésre és a káros szokások mellőzésére!
Hossza 38 cm, súlya 1500 gramm.

Hihetetlen, hogy már a 30 héten járunk, hisz olyan, mint ha tegnap csináltam volna meg a tesztet. Most számomra úgy tűnik, hogy gyorsabban telnek a hetek, mint Kikinél.
Néha egy kicsit be vagyok pánikolva, hogy nem leszünk, kész mindennel mire megszületik a Kicsink, hisz mégse hogy se állunk, most kezdem kimosni azokat a ruhácskákat, amiket a bátyától, örököl, és még vásárolni is kell egy csomó mindent neki. De végre jelentkezet a hölgy a tesz-veszről, akitől sikerült hihetetlen olcsón megvennünk egy graco hordozót. így legalább már ez is megvan. Listát kell majd írnom arról, hogy miket kell, még megvennünk nehogy valami lemaradjon, bár nagyon sok mindent örökölni fog, mert szinte mindenünk meg van még a Kristóf után

Üdvözlünk mindenkit Kristóf és Pincike2 blogjában.

Mivel egyre több ismerősöm vezet blogot, megirigyeltem a blog írást én is.
Ezért úgy döntöttem, mivel talán most már talán egy kicsivel több szabadidőm lesz, én is elkezdek blogot vezetni, hogy akit érdekel, nyomon tudja követni gyermekeink fejlődését, minden napjait.
Írok egy pár gondolatot rólunk.
2006 áprilisában megszületett gyönyörű kisfiunk Kristóf, aki egy fantasztikus kisgyermek minden képzeletünket felülmúlja és bearanyozza minden napjainkat.
És tavaszra várjuk a kistesó érkezését, aki ha minden igaz kislány lesz, és eddig úgy néz ki, hogy a Zita nevet fogja kapni. Zitus most 30 hetes a pocakomba, és remekül érzi bent magát oda bent mert állandóan bulizik, és próbálja kirúgni a 'ház' oldalát.
Én már nem dolgozom, itthon vagyok végre Kristóffal, és készülünk a babavárásra, ja meg persze tanulnom is kell, hiszen ha minden jól megy, a nyáron államvizsgázom. Feltéve, ha sikerül addig megírnom a szakdolimat, ami elég kétséges hiszem, még egy betű sincs még megírva belőle, no de majd a vizsgák után belehúzok :)