Az estéink

Mostanában elég nehezen megy az esti altatás (igaz soha nem ment könnyen).

Maki alig akar lefeküdni, mindig kitalál, valamit van olyan, hogy ½ 11-kor alszik el, addig mellette kell feküdni valamelyikünknek. De tegnap este szuper édes volt.

Olyan ½ 9 tájba elküldtem lefeküdni, ami nem nagyon tetszet a fiatalúrnak, volt is sírás-rívás.

Apája átkísérte az ágyába, szépen lefektette majd ott hagyta. Szép csönd is volt a szobába, de Kb. 10 perc után megjelent, hogy pisilni-kakilni kell, hozta a bilijét leült a szoba közepére és végezte a dolgát. Persze nem kellet neki, de az egész eseményt végig kommentálta, be nem ált a szája. Utána szépen visszament a szobájába. Újabb 10 perc után megint megjelent és előadta ugyan ezt. Majd újabb 10 perc után megint az ajtóba állt, de szerintem rájött, hogy azt megint nem játszhatja el, ezért közölt.

- Apa, fáj mindenem.

- Hol fáj édesem?

- Itt is, meg itt is. (és különböző test részeit mutatta)

Apja megengedte, hogy egy pár percre oda feküdjön mellé.

Pár perc múlva közölte, hogy meggyógyult már nem fáj neki sehol. Imádom

És szépen elaludt az apjához bújva.

Hát így telnek nekünk az estéink.