Kuki gondok

Tegnapra voltunk vissza rendelve a kórházba, megmutatni a kukancsunkat. Négy órára voltunk vissza rendelve, de mint kiderült sikerült mindenkit erre az időpontra visszarendelnie a dokinak, így „türelmesen” ahogy egy 3 évessel lehet kivártuk a sorunkat. Apa már itthon bepáráztatott, hogy mi fog ott ránk várni (kollegája elmesélte neki, hogy az Ő gyerekének mennyire fájt, és milyen borzalmas volt), így mi egy kicsit félve léptünk be a szobába. Nem úgy Kristóf, Ő ügyesen köszönt majd fogta magát és felmászott a vizsgáló asztalra és várta a vizsgálatot. A doki bácsi megnézte a kukancsot, és megdicsért, hogy milyen szépen sikerült otthon hátra húznunk ( köszönhetően a csoda kenőcsnek amit felírt), az asszisztensnő mondta, hogy én fogjam le a kezét, míg a vizsgálat tart .Apa ott állt az ajtóba alig mert bejönni annyira félt, hogy mi vár az egy szem fiára, de az orvos oda hívta, hogy nézze meg, hogy otthon hogy kell majd csinálni. Én puszilgattam Maki arcát, a Doki egy mozdulattal elvégezte a hátra húzást, Kristóf úgy meglepődött, hogy azt sem tudja, sírjon vagy nevessen, így először nevetett, majd egy kicsit pityergett, de az egész nem tartott tovább 10 másodpercnél. Ahogy felöltöztettem már szaladt is ki a szobából, mi még megbeszéltük az otthoni teendőket az orvossal, mikor kimentünk Makit sehol nem találtuk, végül a kávé automatánál leltünk rá, mert míg vártunk megígértem neki, hogy ha ügyes lesz, kap egy „kávét”. Nagyon könnyen ment az egész, én sokkal borzalmasabbra számítottam.

De este jött, a fekete leves (gondolhattam volna, hogy nem ússzuk meg ilyen könnyen). Mikor pisilni kellet neki, iszonyúan elkezdett sírni, valószínűleg csípi a pisi, szegényem olyan keservesen sírt, annyira sajnáltam szegényt, az a legrosszabb, hogy az ember nem tud ilyenkor segíteni rajta. Beültettem egy kád langyos vízbe, és kapott egy kis fájdalom csillapítót.

A mai nap még szörnyűbb, minden pisilést megszenvedünk, nem mer pisilni, mert fél a fájdalomtól. Szegényem már háromszor bepisilt, nem mer elmenni a wc-re. Remélem hamar rendbe jön, mert olyan szörnyű látni a fájdalmát. De arra gondolok, hogy jobb, hogy most megcsináltattuk, mert később még nehezebb lenne.