A mi 33 hónaposunk.

31-33 hónapos a gyermek már váltott lábbal megy a lépcsőn, és képes fél lábon egyensúlyozni. Elkezdi helyesen használni a ragokat, és más-más módon beszél egy gyermekhez és egy felnőtthöz. Rengeteget kérdez. El tudja mondani, hogy a tárgyak mire valók. Kezdi megérteni a múlt és jövő fogalmát, a "volt" és a "lesz" szavak jelentését, esetleg el tudja mesélni, hogy mi történt vele. Most már tudja, hogy mit szabad és mit nem, és azonnal szóvá teszi, ha valaki "rosszalkodik". Persze, ez még nem jelenti azt, hogy ő maga mindig betartja az ismert szabályokat. A fantázia és a valóság között még nem tud világos különbséget tenni, történeteiben a vágyait vagy kívánságait valóságként meséli el. Egyre jobban érdeklődik mások iránt. Észreveszi, ha valaki haragszik, örül vagy mérges, és megpróbálja megérteni az okát. Ezzel egy időben könnyebben együttműködik másokkal, és esetleg hajlandó odaadni a játékait.

Tegnap reggel kaptam ezt az e-mailt, ami emlékeztetett, hogy már 33 hónapos nagy fiam van. Bevallom, én a hónapokat már nem számolom. Néha hihetetlen, hogy már ekkora gyermekem van, hisz szinte tegnap született, nem rég rakták először a hasamra, a születése még aktívan bennem él, szinte nap, mint nap eszembe jut (persze ez annak is köszönhető, hogy most is babát várok), emlékszem, hogy féltem mikor haza jöttünk a kórházból, mit fogok én kezdeni egy ilyen kis babával. Aztán valahogy minden ment a mag módján, persze voltak nehézségeink, de csodálatos egy újszülött. Most még már szinte teljesen önálló, szinte megsértődik, ha segíteni akarok neki, mindent maga akar csinálni. Imádom mikor reggel hallom, ahogy kicsattog a wc-re, kis talpai csattognak a kövön, utána oda bújik hozzánk és tovább alszik. Bevallom én a szobatisztaságtól tartottam a leginkább, és az ment a legegyszerűbben, Kristóf már augusztus óta teljesen szobatiszta, szinte az egyik pillanatról a másikra elhagytuk a pelust. De sajnos a cumi elhagyása nem ilyen egyszerű. Imádom a cserfes száját, hogy mindent meg tud magyarázni, szinte már egész mondatokat mond, rövidebb meséket el tud mondani. Ja és el tudja mondani mi volt aznap a bölcsibe, ami nálunk így hangzik:- Kicsim mi volt ma a bölibe?

- Semmi anya.

És szinte hihetetlen memóriája van, olyan dolgokra emlékszik, amire már én is alig, a nyári sátrazást szinte minden nap említi. De a mondókázás nem az erőssége, azért szinte könyörögni kell, hogy elmondjon egyet.