2009. január 11., vasárnap

Kirándultunk Szentendrén és az Omszki tónál.

Ma reggel úgy döntöttünk egy kicsit kimozdulunk itthonról, egy kis levegőzésre. Mivel péntek, szombaton vizsgáztam nekem is szükségem volt egy kis kikapcsolódásra, és Makit igen nehéz lekötni itthon, ezért hát ebéd után útra keltünk. Az új hídon át közelítettünk Szentendre felé, és útközben megláttuk micsoda tömeg van az Omszki tónál, rengetegen korcsolyáztak, szánkóztak vagy egyszerűen csak csúszkáltak. Mivel Makinak ez már a negyedik tele, de még sose tudtunk szánkózni, ezért úgy döntöttünk megállunk egy kicsit csúszkálni. Igaz én nagyon féltem meg soha nem mertem jégre menni féltem, hogy beszakad, alattam amilyen szerencsés vagyok J. De Maki nagyon élvezte, de nagyon csúszott a csizmája és állandóan elcsúszott, egy idő után már csak kézen fog van akart jönni, ilyenkor Apával húztuk, amit nagyon élvezet, csak azt sajnáltuk, hogy a szánkót nem hoztuk magunkkal. De megígértük, hogyha szerdán ügyes lesz a fogorvosnál és marad ez a hideg, akkor s visszamegyünk még csúszkálni. Utána átmentünk Szentendrére sétálni egy kicsit a Duna parton és egy kicsit az Óváros részbe, sokat nem tudtunk sétálni, mert nagyon hideg volt, de pont elég volt, hogy Maki kifáradjon, és egy nagyot aludjon itthon. Sajnos a jövőhétvégénk már nem lesz ilyen tartalmas, mert Apa dolgozni fog és sajna még délutános is lesz, na, mindegy majd itt hátul a parkba fogunk sétálni és Apát haza várni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése